,,Csaba királyfi, egy csata előttit még lazít."

Sötétek az ablakok, csendesek az utcák. Csak néhány árnyék moccan hallgatag, az út menti bokrokban.
Nem tudok aludni. A csillagokat bámulom és írom ezeket a sorokat;
Szóról-szóra, mondatról-mondatra.

Csaba királyfi jár a fejemben. Rendületlenül. Vele kelek, Róla gondolkodom munka közben és Vele fekszem. Olykor-olykor elmorzsolgatok pár könnycseppet, ha épp senki sem figyel. Jobb lenne itt hagyni mindent és leheveredni a szobája padlójára. Mint azelőtt, annyi estén át. És hinni, hogy minden rendben van.
De Csaba királyfi beteg. Nagyon beteg. És lassan elfogy. Az én ketyegőm meg lassan meghasad. Minden egyes nappal.
Nem fer ez az egész. Kurvára nem az! Hát milyen Isten verte büntetés az ilyen?
Nyugtatni próbálom magam, hogy legyőzte az alkoholt, le fogja győzni a rákot is! 
Muszáj! Muszáj ,mert látni akarom. Életem minden fontos pillanatában, mikor hátra fordulok és néz. És ott van. Mert ez az apák dolga. Ott lenni.
Már bánom, hogy évekkel ezelőtt, a szemére hánytam:
,,örülök, hogy itt vagy, de a kiesett éveket nem fogod tudni visszaadni.."
Vissza mennék az időben. Vissza és jól pofán verném magam. Nekifutásból. Lábbal.
Hát miféle hálátlan korcs az ilyen?
Megannyi pillanat jut eszembe, amik azt üvöltik, " hé, baszki! nem lehet, hogy így végződjön, nem lehet, hogy ez jutott!"
Élve boncolgat a tehetetlenség és a kétely. Nem tudom, hogy mit hoznak a holnap.
Csak annyi biztos, hogy Ő nem mutatja, hogy fél, én meg nem mutatom, hogy féltem..

Négy év telt el az utolsó bejegyzésem óta.
Azóta megjártam városokat, földeket, élményeket és érzéseket. 

Kibaszott csavargó vagyok minden értelemben.
Csavargó, aki szabadnak hitte önmagát. Övé volt a szél, mely csontokig hatolt, 

s rájuk véste jeleit. És a sár, mely nyomait óvta.
Ennyi lenne csak az Út? Ennyi és nem több?
Tájak? Helyek és emberek? Mi maradt belőlük, hm?
- néhány keserédes emlék. Pár tapasztalatból fakadó seb.
Szabadnak hittem magam. Kit nem kötnek szabályok, s rendek.
Egy kócos és szőrös valaki, aki amilyen csöndben jött, oly csöndben is megy el.

Most jó lenne, ha vége lenne. Jó lenne pihenni békésen, hat láb mélyen. De nem lehet..
Még megannyi év vár rám. Tele élménnyel. 

Még lehet jó is. 

Még fordulhat úgy is, hogy minden a helyére kerül. 

Még lehet. 

Még elmerem hinni. 

Bár úgy lenne..!

Fladnitz an der Teichalm
Ausztria
2015. XI. 3.

NEM! NEM! ÉS NEM!

Stille Budapest: kuss az utcazenének

Péntektől már nem lehet zenélni a budapesti tereken, parkokban és aluljárókban. Közterület-használati engedélyhez köti ugyanis a főváros ezt a tevékenységet, és lejár a türelmi idő. Tehát ha valaki úgy zenél, hogy nincs engedélye, azt megbüntetik. A közterület-felügyelők úgy tudják, hogy a főváros eddig még egyetlen engedélyt sem adott ki. A rendelet indoka, hogy az utcai zenélés zajjal jár, és ez zavarja a főváros nyugalmát.

Hajrá, Budapest, hajrá Magyarország! Mi így szeretünk. Szépen, csendben, zaj nélkül...

Persze, a zene zajjal jár. De vajon nem szebb és hangulatosabb egy város attól, hogy szabad emberek szabadon muzsikálnak benne?

Az Út és az Utazó

Az utazó egyszer eképp szólt a fűtől benőtt úthoz:

- Városról városra, lélekből lélekbe vándoroltam ezidáig. De Benned eltévedtem.Talán Te ismered a kiutat. Mondd, merre találom?

És az út így válaszolt az utazónak:

- Ha ismerném a kiutat megmutatnám, hisz a legjobbakat akarom neked. De én nem lehetek a kalauzod, így egyedül kell megtalálnod.

Az utazó elcsendesedett. Megbámulta az utat és az azt benőtt magas füveket, aztán ismét beszélt:

- Pedig úgy lenne jó, hogy megmutatod, ha már magadba hoztál.

Az út elmosolyodott, majd felelt az utazónak:

- Sajnálom, de te csak jöttél utánam, nem fogtam a kezed.

Az utazó lehajtotta fejét és halkan annyit szólt:

- Te vonzottál magadba. Nem menekülni akarok, csak nincs tovább ösvény, hisz benőtte a fű. Mások ösvényén pedig nem járhatok, az nem az én utam.

És az út nem válaszolt többet, csak mosolygott tovább.

A szőke herceg esete a XXI. században

Haj:

- A herceg nem is szőke, hanem vagy kopasz, kigyúrt, impotens köcsög, vagy kurva pénzes ficsúr vagy pediglen hosszú hajú, borgőzös paraszt.

Ló:

- Nincs is lova, ha volt, már megdöglött vagy kolbászt csinált szegényből, hogy legyen mit ennie. Vagy Audival mászkál a "herceg" mert hát 200 paci több, mint 1 fehér csodaszamár.

Mentalitás:

- Nem menti meg a királylányt. Csak megérkezik, fizet neki párat, jól megbassza aztán továbbáll.

Kérdem én:

- Ez így van jól? Bolygót tévesztettem vagy csak századot?

Gyermek

Mint alvó gyermek az anyja ölében
Úgy álmodom én is az éveket
Anyám!
Mondd, hol van a béke?
Hol van a csend?
Mi történik? Mi ez a változás?
Rohanunk, csak rohanunk
Merre? Hová? Kiért? Miért?
Miért Anyám?
Mondd, miért nem fáradunk?
Álmodom, csak álmodom féltő karjaidban
És felébredek, ha kialudtam fiatalságomat.


- Édesanyámnak -



2011. II. 19. Nagyatád

Jelenlegi önmagam

Csak a testem él
A lelkem halott
Ki eltemet jelent és tegnapot
A megmaradt semmiért

Elfáradt hollószárnyakon
Pici, álmos angyalkák
Suttognak csillagimát
És hangjuktól fejfa nő jeltelen síromon

Szánalom ez vagy irgalom?
Az elhagyott társaim elmékén
Mégis mivé lettem én?
Csak egy üres testű sírhalom!

2011. I. 20. Győr