Különleges

,,Nyisd ki a fellegek ajtaját,

Zárd le szemed és láss,

Hallgatva szólj, úgy igazán."

Nem is olyan rég - körülbelül másfél hónappal ezelőtt - , kaptam egy nagyon különleges embertől valamit, egy borítékban.

Tudtam mit fogok kapni, de mikor kinyitottam, csodálkozva néztem, hogy ez bizony kettővel több....

Megkérdeztem hát Tőle, hogy elszámolta-e magát. Hisz mind a három ajándék ugyan az.......

Majd ismét kérdeztem. Mit csináljak a maradék kettővel?És a válasz eképp hangzott: ,,Egy a Tiéd. A többit add olyanoknak, akik messze laknak Tőled, és nagyon szereted Őket."

Egy különleges szándék, egy különleges "feladat" és egy különleges érzés. Mint mikor egy töröttszárnyú Holló próbálja repülni tanítani ifjú tanoncát. De vajon miért töröttek azok a szárnyak? És mégis, hogy tudnak repülni? - nem is ez a fontos.Elég, ha érezzük és tudjuk, hogy ott van. Ami igazán fontos, az a szem előtt rejtve van.

,,Nyisd ki a fellegek ajtaját,

Zárd le szemed és láss,

Hallgatva szólj, úgy igazán."

Hajónapló

Négy napja már, hogy a nyílt tengerről, egy szorosba értünk. Körülöttünk robusztus, vén sziklák bámulnak vissza ránk. Mindenki teszi a dolgát, csak reméljük, hogy egyszer kijutunk innen.
Lassan lemegy a nap. Alkonyfényben bámulunk magunk elé.
A néma, megfagyott csendet, csak a víz morajlása zúzza szét, ahogy utolsót sikoltva a sziklákhoz ér.
Csendben ülnek a matrózok...királyként ülök közöttük én is......
Majd előkerülnek a rumosüvegek.
Minden pohárba gazdagon jut........és idővel a sok rum feloldja a nyelveket.
Történetek hangzanak el és mindenki mesékbe réved.......
Mesékbe régmúlt időkről: otthonról, szerelmekről, egy másik, boldog életről.
És a sebek felszakadnak........kínzó fájdalom szorítja a lelkeket, a szíveket, hogy érezzék:
mit is jelentett, mennyit ért mindaz, amit elvesztettek rég.
És felzokog a matrózi nép....könnyeikben egy régi élet, boldogság, otthon, emlékképek.

Aztán elcsendesülnek hirtelen és újra hallgat a matrózi nép.
Csak a hajópadló szívja magába az elszórt, fájó könnyeket.........
és nekem is eszembe jutnak régmúlt idők: egy boldog élet és egy eldobott szerelem.

Érzelem - Az Elme tükröződése a testben

"Az elme abban az értelemben, ahogyan én használom ezt a szót, nem csak gondolatot jelent.
Magában foglalja érzelmeidet, valamint az összes, tudattalan mentális és emocionális reagálási mintádat is.
Az érzelmek az elme és a test találkozási pontján keletkeznek.
Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem.
Minél jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel
- tehát minél kevésbé vagy jelen figyelő tudatosságként annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagy-e vagy sem.
Ha képtelen vagy átérezni az érzéseidet, ha elszigetelődtél tőlük, akkor végül tisztán fizikai szinten fogod megtapasztalni őket, testi probléma, illetve tünet formájában.
Ha kevéssé érzed érzelmeidet, kezdd azzal, hogy figyelmedet tested belső energiamezejére összpontosítod.
Érezd a testedet belülről. Ennek hatására érzelmeiddel is kapcsolatba kerülsz.
Ha igazán meg akarod ismerni az elmédet, akkor mivel a test mindig hűen tükrözi azt - vedd szemügyre érzelmedet, illetve még inkább: érezd azt a testedben!
Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság.
Nem a végső igazsága annak, hogy ki vagy te, de a viszonylagos igazsága az akkori mentális állapotodnak.
Lehet, hogy gondolatként még nem tudod azonosítani elméd tudattalan tevékenységét, de érzelemként az mindig tükröződni fog testedben, s ennek már tudatára tudsz ébredni.
Egy érzelem ily módon történő megfigyelése lényegében ugyanolyan, mint egy gondolat megfigyelése, amely folyamatot már ismertettem.
Az egyetlen különbség, hogy a gondolat a fejedben fészkel, az érzelem - erős fizikai komponense miatt elsősorban a testben érezhető.
Ezt követően már hagyhatod, hogy az érzelem ott legyen, anélkül hogy irányítana téged. Így már nem vagy az érzelem; a szemlélő vagy, a figyelő jelenlét.
Ha gyakorlod ezt, akkor minden, ami tudattalan benned, a tudat fényébe fog kerülni.
Tedd szokásoddá, hogy megkérdezd magadtól: „Mi zajlik bennem ebben a pillanatban?"
Ez a kérdés a megfelelő irányba fog elindítani. De ne elemezz, csak figyelj! Irányítsd figyelmedet befelé! Érezd az érzelem energiáját!
Ha nem találsz érzelmet, irányítsd figyelmedet a test energiamezejében még mélyebbre! Ez a belépés a Létbe."

- Eckhart Tolle

Beszélgetés

A férfi csak ült a konyhában és meredten bámult maga elé....
Egyszer csak valaki megszólította: Apa! Ki volt az a bácsi, aki itt volt?
Az a bácsi az én barátom volt Kisfiam - szólt a felelet...
A kisfiú nem elégedett meg a válasszal és tovább kérdezősködött....
Apa! És miért volt szomorú az a bácsi? Miért sírt?
A férfi kisvártatva így felelt: Mert szerelmes.......hangja megcsuklott egy pillanatra és tovább hallgatott.
A kisfiú is elhallgatott. Zavart csend ült a szavakon. Majd a kisgyerek zavarodottan ismét kérdezni kezdett:
De Apa! Ha szerelmes az a bácsi, akkor miért szomorú? - hisz te mondtad, hogy aki szerelmes, az boldog.
A férfi ránézett a gyermekre, felvette, a térdére ültette. Egy mosoly futott végig az arcán, majd így szólt gyermekéhez:
Tudod Kisfiam......amikor valaki szerelmes, nem biztos, hogy boldog is. Az én barátom azért szomorú, mert akit szeret, az a valaki nem szereti Őt. - A gyermek csodálva hallgatta apja szavait - Vár arra a valakire, pedig tudja, hogy nem fog eljönni........hát ezért szomorú az én barátom.
A kisfiú nem értette apja szavait. Értetlen arckifejezéssel nézte apját.... majd ismét kérdezett:
Apa! És te is voltál már szomorú, mikor szerelmes voltál?
Igen voltam kisfiam......
És te is vártál arra a nénire, akibe szerelmes voltál?
Igen kisfiam vártam rá és még most is várok rá.......a férfi hangja ismét megcsuklott, fiát leemelte térdéről és arcát a földnek szegezte.
A kisfiú nem tudta mire vélni a dolgot. Ránézett apjára, majd megfordult és visszament a játékai közé.
Az apa elővett egy szál cigarettát, meggyújtotta, majd belekortyolt kihűlt kávéjába.
Belerévedt a csendbe, emlékek között kutatott. Aztán elmosolyodott, mintha megtalálta volna azt az emléket, amit keresett......és hallgatott tovább.

Oratio

Valami bánatot hord a test
Valami gyászt cipel a lélek
Örök álmom elhozzák
Az alvó évek

Fáradt könnyeim
Emlékek medrét mossák
Az éltem alkonyán
Bűneim feloldják

Jöjj el újra, mert várlak
Áldozz húsomon kéjt
Lelkünk végtelen éjjel
Nászunk új ezer év

Valami sóhajt rejt a csend
Valami árnyat öl a fény
A virrasztók szemében
Elvetélt remény

- K. R-nek

szavak: Veszeli

Hostias

Apák örök magva
Néma húsba oltva
Nászuk árnyai
Ölelték világra

Minden éjszakán
Álmai roncsán virraszt
Üszkös nemzedék
Hantjain feltámad

Emlékek vére alvad lelke mélyén
Elvetélt vágyai hamvaiért

Évek sírja él
Meddő sorsa lékén
Száraz könnyei
Bűnei erényén

(szavak: Veszeli)

Tamásom kedvéért. :)