Érzelem - Az Elme tükröződése a testben

"Az elme abban az értelemben, ahogyan én használom ezt a szót, nem csak gondolatot jelent.
Magában foglalja érzelmeidet, valamint az összes, tudattalan mentális és emocionális reagálási mintádat is.
Az érzelmek az elme és a test találkozási pontján keletkeznek.
Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem.
Minél jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel
- tehát minél kevésbé vagy jelen figyelő tudatosságként annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagy-e vagy sem.
Ha képtelen vagy átérezni az érzéseidet, ha elszigetelődtél tőlük, akkor végül tisztán fizikai szinten fogod megtapasztalni őket, testi probléma, illetve tünet formájában.
Ha kevéssé érzed érzelmeidet, kezdd azzal, hogy figyelmedet tested belső energiamezejére összpontosítod.
Érezd a testedet belülről. Ennek hatására érzelmeiddel is kapcsolatba kerülsz.
Ha igazán meg akarod ismerni az elmédet, akkor mivel a test mindig hűen tükrözi azt - vedd szemügyre érzelmedet, illetve még inkább: érezd azt a testedben!
Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság.
Nem a végső igazsága annak, hogy ki vagy te, de a viszonylagos igazsága az akkori mentális állapotodnak.
Lehet, hogy gondolatként még nem tudod azonosítani elméd tudattalan tevékenységét, de érzelemként az mindig tükröződni fog testedben, s ennek már tudatára tudsz ébredni.
Egy érzelem ily módon történő megfigyelése lényegében ugyanolyan, mint egy gondolat megfigyelése, amely folyamatot már ismertettem.
Az egyetlen különbség, hogy a gondolat a fejedben fészkel, az érzelem - erős fizikai komponense miatt elsősorban a testben érezhető.
Ezt követően már hagyhatod, hogy az érzelem ott legyen, anélkül hogy irányítana téged. Így már nem vagy az érzelem; a szemlélő vagy, a figyelő jelenlét.
Ha gyakorlod ezt, akkor minden, ami tudattalan benned, a tudat fényébe fog kerülni.
Tedd szokásoddá, hogy megkérdezd magadtól: „Mi zajlik bennem ebben a pillanatban?"
Ez a kérdés a megfelelő irányba fog elindítani. De ne elemezz, csak figyelj! Irányítsd figyelmedet befelé! Érezd az érzelem energiáját!
Ha nem találsz érzelmet, irányítsd figyelmedet a test energiamezejében még mélyebbre! Ez a belépés a Létbe."

- Eckhart Tolle

Beszélgetés

A férfi csak ült a konyhában és meredten bámult maga elé....
Egyszer csak valaki megszólította: Apa! Ki volt az a bácsi, aki itt volt?
Az a bácsi az én barátom volt Kisfiam - szólt a felelet...
A kisfiú nem elégedett meg a válasszal és tovább kérdezősködött....
Apa! És miért volt szomorú az a bácsi? Miért sírt?
A férfi kisvártatva így felelt: Mert szerelmes.......hangja megcsuklott egy pillanatra és tovább hallgatott.
A kisfiú is elhallgatott. Zavart csend ült a szavakon. Majd a kisgyerek zavarodottan ismét kérdezni kezdett:
De Apa! Ha szerelmes az a bácsi, akkor miért szomorú? - hisz te mondtad, hogy aki szerelmes, az boldog.
A férfi ránézett a gyermekre, felvette, a térdére ültette. Egy mosoly futott végig az arcán, majd így szólt gyermekéhez:
Tudod Kisfiam......amikor valaki szerelmes, nem biztos, hogy boldog is. Az én barátom azért szomorú, mert akit szeret, az a valaki nem szereti Őt. - A gyermek csodálva hallgatta apja szavait - Vár arra a valakire, pedig tudja, hogy nem fog eljönni........hát ezért szomorú az én barátom.
A kisfiú nem értette apja szavait. Értetlen arckifejezéssel nézte apját.... majd ismét kérdezett:
Apa! És te is voltál már szomorú, mikor szerelmes voltál?
Igen voltam kisfiam......
És te is vártál arra a nénire, akibe szerelmes voltál?
Igen kisfiam vártam rá és még most is várok rá.......a férfi hangja ismét megcsuklott, fiát leemelte térdéről és arcát a földnek szegezte.
A kisfiú nem tudta mire vélni a dolgot. Ránézett apjára, majd megfordult és visszament a játékai közé.
Az apa elővett egy szál cigarettát, meggyújtotta, majd belekortyolt kihűlt kávéjába.
Belerévedt a csendbe, emlékek között kutatott. Aztán elmosolyodott, mintha megtalálta volna azt az emléket, amit keresett......és hallgatott tovább.