NEM! NEM! ÉS NEM!

Stille Budapest: kuss az utcazenének

Péntektől már nem lehet zenélni a budapesti tereken, parkokban és aluljárókban. Közterület-használati engedélyhez köti ugyanis a főváros ezt a tevékenységet, és lejár a türelmi idő. Tehát ha valaki úgy zenél, hogy nincs engedélye, azt megbüntetik. A közterület-felügyelők úgy tudják, hogy a főváros eddig még egyetlen engedélyt sem adott ki. A rendelet indoka, hogy az utcai zenélés zajjal jár, és ez zavarja a főváros nyugalmát.

Hajrá, Budapest, hajrá Magyarország! Mi így szeretünk. Szépen, csendben, zaj nélkül...

Persze, a zene zajjal jár. De vajon nem szebb és hangulatosabb egy város attól, hogy szabad emberek szabadon muzsikálnak benne?

Az Út és az Utazó

Az utazó egyszer eképp szólt a fűtől benőtt úthoz:

- Városról városra, lélekből lélekbe vándoroltam ezidáig. De Benned eltévedtem.Talán Te ismered a kiutat. Mondd, merre találom?

És az út így válaszolt az utazónak:

- Ha ismerném a kiutat megmutatnám, hisz a legjobbakat akarom neked. De én nem lehetek a kalauzod, így egyedül kell megtalálnod.

Az utazó elcsendesedett. Megbámulta az utat és az azt benőtt magas füveket, aztán ismét beszélt:

- Pedig úgy lenne jó, hogy megmutatod, ha már magadba hoztál.

Az út elmosolyodott, majd felelt az utazónak:

- Sajnálom, de te csak jöttél utánam, nem fogtam a kezed.

Az utazó lehajtotta fejét és halkan annyit szólt:

- Te vonzottál magadba. Nem menekülni akarok, csak nincs tovább ösvény, hisz benőtte a fű. Mások ösvényén pedig nem járhatok, az nem az én utam.

És az út nem válaszolt többet, csak mosolygott tovább.