,,Nyisd ki a fellegek ajtaját,
Zárd le szemed és láss,
Hallgatva szólj, úgy igazán."
Nem is olyan rég - körülbelül másfél hónappal ezelőtt - , kaptam egy nagyon különleges embertől valamit, egy borítékban.
Tudtam mit fogok kapni, de mikor kinyitottam, csodálkozva néztem, hogy ez bizony kettővel több....
Megkérdeztem hát Tőle, hogy elszámolta-e magát. Hisz mind a három ajándék ugyan az.......
Majd ismét kérdeztem. Mit csináljak a maradék kettővel?És a válasz eképp hangzott: ,,Egy a Tiéd. A többit add olyanoknak, akik messze laknak Tőled, és nagyon szereted Őket."
Egy különleges szándék, egy különleges "feladat" és egy különleges érzés. Mint mikor egy töröttszárnyú Holló próbálja repülni tanítani ifjú tanoncát. De vajon miért töröttek azok a szárnyak? És mégis, hogy tudnak repülni? - nem is ez a fontos.Elég, ha érezzük és tudjuk, hogy ott van. Ami igazán fontos, az a szem előtt rejtve van.
,,Nyisd ki a fellegek ajtaját,
Zárd le szemed és láss,
Hallgatva szólj, úgy igazán."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése